Megrendüléssel kaptam a hírt éjjel, hogy Fecó elvesztette a küzdelmet a koronavírussal szemben. Már kétszer is felállt súlyos betegségéből, ami a szívét támadta, ezért mindannyian bíztunk benne, hogy ez most is sikerülhet. Most ürességet és haragot érzek, mert a veszteség értelmetlennek tűnik.
„Porszemek vagyunk a szélben, tudom, hogy azok vagyunk.”
A pályánk egy jelentős részét együtt futottuk be a Korállal, és belenőttünk egymás életébe. Nem csak a turnék során, a szűkös autókban, buszokban, öltözőkben együtt töltött órák, napok lettek az életünk részei, de a rengeteg próbán és stúdióban, meg a színpadon zenéléssel töltött évek is. Részt vettünk egymás tehetségének kiteljesítésében, közös volt az élmény, amit a muzsikálás adott.
Épp nagy munkában voltunk, mert „nem álltunk meg soha”, és a múlt héten még üzente a kórházból, hogy várjam meg a keveréssel, ahogy ő mondta, az élete lemezének keverésével.
Hiányozni fogsz, Fecó!
Peti - Dorozsmai Péter