CD bolt

Dés László és Snétberger Ferenc egy nemzetközi tévéműsor forgatásán játszottak először együtt, 1987-ben, Ljubjana és Pécs között utazgatva. Snétberger már ’82-ben gitározott Dés Makk Károly Egymásra nézve című filmjéhez írt zenéjében, de még öt év telt el, mire elkezdtek együtt zenélni. Snétberger is kereste a helyét, valami mást akart csinálni, mint addig, és Dés is szeretett volna továbblépni az immár nyolcadik éve tartó Dimenzió korszakon.

Késő ősszel már egy jazz bárban zenéltek duóban, a Wesselényi utcában a hét minden napján, este tíztől éjjel kettőig. Egy idő után azon vették észre magukat, hogy már nem az előre eltervezett repertoárt játsszák, hanem szabadon improvizálnak. Ezekből az éjszakai rögtönzésekből egy sajátos, erős karakterű zenei világ született. Szerették volna kipróbálni, hogy hangzik mindez ritmussal, azért elhívták Horváth Kornélt az éjszakai zenélésekre, és hamarosan megalakult a Trio Stendhal. Az intenzív próbák és a mindennapos játék eredményeképpen rövid idő alatt összeállt egy koncert program. Néhány számból stúdió felvétel készült, amit egyetlen éjszaka, hat óra alatt, koncertszerűen játszottak fel.
Eredetileg demonstrációs anyagnak szánták, de végül ez lett az első Trio Stendhal lemez anyaga. A Hungaroton kiadónál jelent meg 1989-ben bakelit lemezen, de már előbb – ’88-ban – rákerült Dés Runing Time című jazz válogatás cd-jére. Elindultak a koncertek, és a zenekar a következő évben meghívást kapott Indiában, a Jazz Yatrára. (Jazz Fesztivál)
Mivel a Yatra éppen tíz éves jubileumát ünnepelte a fesztivál párhuzamosan zajlott India számos nagyvárosában, így a Trio is több nagyszabású koncertet adott, három nagyvárosban, - Bangaloreban, New-Delhiben és Bombayban – alkalmanként több ezer ember előtt. Nagy sikerük volt, kiváló kritikát kaptak. Ezt követően egyre többet koncerteztek, egyre rangosabb helyszíneken Európában és Magyarországon is. A különös felállású zenekar érdekes, egyedi hangzásvilágot teremtett. Dés elsősorban szoprán, ritkábban tenorszaxofonon játszott, Snétberger akusztikus klasszikus gitáron, és Horváth Kornél kézi ütőhangszerek garmadáján.
Snétberger gitárjátékának komplexitása feledtette a zenekar hangszer összetételének „hiányos” voltát. Zenéjüket hallgatva soha senki nem hiányolta a basszus funkciót, mert a gitár kíséret azt is betöltötte. Egy idő után Dés néhány kompozícióban keyboardon adott harmóniai támaszt a gitárszólókhoz. Ez a megoldás még több variációs lehetőséget adott a muzsikusok számára. Miközben a Trio mindhárom tagja egyéniség volt a maga hangszerén, kamarazenélésüket egymást inspiráló, harmonikus összjáték jellemezte. A témák dallamosak, de harmónia gazdagok, a kompozíciók formája áttetsző. Hangzásuk hol tömör, hol légies, ritka szövetű, egy kompozíción belül is nagy dinamikai változásokra képesek, játékuk időnként sodróan szenvedélyes, máskor lírai, már-már meditatív jellegű.
’88-ban Snétberger családjával Berlinbe költözött, de a munka folytatódott. Két év intenzív koncertezés után azon vették észre magukat, hogy bárhová mennek játszani az országban, zsúfolt teltház fogadja őket. Közben szerződést kötöttek egy olasz lemezcéggel és egy észak-olasz stúdióban felvették az Earthsound anyagát. A lemezt az egész világon terjesztették, a Trio kezdte megalapozni nemzetközi hírnevét, miközben Magyarországon es egyre népszerűbb lett. Elkezdődött a nagy koncertek időszaka…  /Dunai Barnabás/