1990-ben a Trio Stendhal már ismert, és elismert zenekar volt. Az első években klubokban, főiskolákon, egyetemeken játszottak országszerte, aztán egyre többet léptek fel külföldön, főként Nyugat-Európában, de körbeutazták Indiát is, egy nagy fesztiválturné keretében. ’88 telén elkészítették első hangfelvételüket, ami ’89-ben jelent meg bakelit lemezen, de már az előző évben az egész anyag rákerült Dés jazz válogatás cd-jére.
A valódi áttörés ’90-ben következett be. A zenekar népszerűsége egyre nőt, koncertjeik zsúfolt teltházak előtt zajlottak. Talán ők maguk lepődtek meg leginkább a hirtelen támadt tomboló sikeren, hiszen nem tettek mást, „csak” játszottak. Nem volt reklám hadjárat, menedzsment, stb. csak valahogy „bekerültek a levegőbe” – mondta egyszer Dés.
Kétségtelen, a Trio hangütése, zenei világa relevációként hatott nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Úgy döntöttek megpróbálnak kilépni a klubok világából, és koncertet hirdettek a Vígszínházban. (’88-ban már volt egy „nagy” koncertkísérletünk az Egyetemi színpadon, de akkor még korántsem telt meg a nézőtér.) A jegyek szinte órák alatt elfogytak. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egy éjszakai ráadás koncertet is be kellett iktatni. Ettől kezdve hagyománnyá vált, hogy minden ősszel és tavasszal három egymást követő napon felléptek a Vígszínházban. A szélsőséges dinamikával, nagy csendekkel operáló zenének jobban kedvezett a koncerttermek világa.
’91-ben Dés felkérést kapott az Amadinda együttestől két darab megírására. A Zörr című lemezt, más szerzők kompozícióival együtt, ’92-ben vették fel az LGT, az Amadinda és a Trio Stendhal közreműködésével.
Külföldön is egyre többet játszottak, nemzetközi elismertségük jele volt egy olasz kiadóval kötött lemezszerződés. Ennek eredményeképpen hamarosan megjelent az egész világon terjesztett Earthsound című kiadványuk. A szerződésben szóló album elkészítése is szerepelt. Snétberger nem sokkal az Earthsound megjelenése után felvette Samboa című lemezét, majd Horváth Kornél Rag Handed című albumára került sor, Dés László zenei irányításával. Nem sokkal később – tulajdonos váltás miatt – megszakadt a zenekar kapcsolata a kiadóval, így Dés szóló lemeze már nem készülhetett el. Előtte azonban még rögzítették a Something Happened című anyagukat, amelyre meghívták vendég muzsikusnak a rendkívül tehetséges énekest, Winand Gábort. Winand már Horváth Kornél szóló lemezén is énekelt, és a Trio is vele próbálta tovább színesíteni hangzásvilágát.
A következő két évben folytatták hazai és európai koncertkörútjukat, Berlintől Párizson keresztül Elba szigetéig, és lebonyolítottak egy spanyolországi turnét is. A végállomás a Sevillai világkiállítás volt, ahol egy hétig naponta adtak koncertet.
Közben a zenekar kezdett fáradni, hetedik éve játszottak már együtt és az inspiráció fogyatkozott. A Berlin-Budapest távolság is nehezítette a munkát, az együttes ’93-ban úgy döntött; nem csinálják tovább. A Budapesti Kongresszusi Központban két egymást követő koncerten búcsúztak a közönségtől. Itt televíziós felvétel és egyben élő lemezfelvétel is készült, Trio Stendhal – Live címmel jelent meg. A Something Happened volt a Trio utolsó stúdió albuma.
Hogy miben rejlett a Trio Stendhal máig tartó sikerének titka? Erre a kérdésre sok féle válasz adható. Egy biztos, a nyolcvanas évek második felében megszólaló zenéjük új és stílusteremtő volt. Muzsikájukban harmonikusan épülnek egymásra a latin – amerikai, afroamerikai és az európai zenei jegyek. Játékuk alapvetően az improvizációra épül, de Horváth Kornél virtuóz ütőjátéka, a lüktető osztinátók, Snétberger időnként nagyzenekari hangzást produkáló elementáris, komplex gitárjátéka és Dés hol fájdalmas, hol élettel teli jellegzetes szaxofon hangja zenéjük szerethetővé tette azok számára is, akik nem voltak feltétlenül jazzrajongók. Ez a hat év mindhárom muzsikus pályájának meghatározó fontosságú korszaka volt. A Trio Stendhal legendává vált. Dés, Snétberger és Horváth saját útjukat járva is kiemelkedő egyéniségei maradtak zenei életünknek, játékukkal, zenéjükkel azóta is sok örömöt szerezve a zeneszerető közönségnek. / Dunai Barnabás /