Számos neves magyar és külföldi produkció választotta már a Tom-Tom stúdiót. A nálunk dolgozó művészek között a magyar zenei élet széles skálája képviselteti magát!
Rozsdaszínűre kopott öreg gőzhajó, százéves nyikorgó deszka kikötő, elsárgult hajókötelek, amelyekkel kontrasztként a távolban derengő mai nagyvárosi felhőkarcolók elmosódott képe. Ez a Kalengo „World Fusion” című bemutatkozó albumának címlapja, amely nemcsak hangulatának egzotikumában, színeiben, de szimbolikájában is illik a zenéjükre.
A Kalengo stílusa az autentikus zene és a fúziós jazz egyéni ötvözete, a népzenei háttérben megtalálhatók a jazz gyökerei, szűkebb környezetünk és orientál zenei behatások is. Mindezek együtt alkotják a Kalengo zenéjének életteli megszólalását, amely egyfajta „világok fúziója” is lehetne. A sajátos atmoszférát legtöbbször az akusztikus ütőhangszerek és a mai hangzású szintetizátor együttes használatának magával ragadó kontrasztja adja. A két hangszer kiemelése nem véletlen, ugyanis a zenék a kitűnő billentyűs-zongorista, György Ákos, és az alapító, invenciózus dobos-ütőhangszeres, Mády Kálmán szerencsés összetalálkozása révén jöttek létre. Az album minden zenésze kiválóan bízonyítja, hogy ebben a különleges műfajban is tud maradandót akotni. A lemez több dalában is feltűnik a zenekar újonnan érkezett énekesnője, Sztankovits Kata, akinek kiemelkedő hangi adottsága és életvidám egyénisége jól illeszkedik a Kalengo differenciált, de energikus játékához.
A zenekar a nevét egy kelet-afrikai beszélődob fajtáról kapta. A névválasztás a hangszer akusztikájának csodálatán túl jelképes is: az ősi kalengo dobbal, megszólalásának beszédszerű hangja miatt üzeneteket továbbítottak. Jó ötlet, hogy maga a lemez is egy rövid, de szép ívű beszélődob szólóval indul, ezzel adva hírt az album világrajöttéről. A lemezt meghallgatva, a változatos hangszerelésű, nagyszerű szólókkal teli, színes dalokban valóban mindenütt beszélnek a hangszerek, dobok. Nem is véletlen, hogy a többnyire fesztiválokon szereplő, nagyszínpadivá érett produkciót sokszor alig akarja a közönség leengedni a színpadról.
