„Tíz év után összetalálkoztunk az utcán, és úgy gondoltuk ismét kedvünk lenne hozzá…”
Snétberger Ferenc
"...egy idő után szinte egyként gondolkodva és érezve oldódnak fel a személyes dominanciák; szerzőként és előadóként egyaránt.”
Dés László
Játék, feszültség és lírai szépség - bensőséges, személyes hangon. A sorrend, a hangsúlyok, a színek persze változhatnak - akár egyetlen kompozíción belül is - egyvalami azonban állandó: a tartalom és a megformálás költői igényessége.
Abban nincs semmi szokatlan, ha egy verseskötet kelti ezt a benyomást. Abban már sokkal inkább ha egy jazzprodukció; egy olyan műfaj, amelyről inkább az absztrakció, a dinamika, az érzékiség, de legfőképp a hangszeres improvizáció jut eszünkbe - nem pedig a költészet.
Ez utóbbi olyan ritka és kivételes élmény a jazzben, melyet csak kivételes adottságokkal rendelkező muzsikusok képesek létrehozni. Ehhez ugyanis nem csupán egy hangszert, egy stílust, egy műfaj zenei nyelvezetét kell nagyon ismerni (mindez csak az alaphelyzet, a minimum), hanem a felfedezés kockázatát is vállalni kell; hiszen a felszín mögé is hatolhat a zene.
Kétes kimenetelű kaland ez, és persze kihívás is azok számára, akikben elegendő igényesség és kurázsi van e vállalkozáshoz.
Ahhoz, hogy eddig merészkedjen valaki, elengedhetetlen alapfeltétel, hogy igazi művészi érzékenységgel rendelkezzék. Ha mindez együtt van, akkor magatartássá válik a zene és öntörvényűvé.
Erre vállalkozott Dés László és Snétberger Ferenc.
„A gitár egyrészt közismert - talán népszerű is -, bizonyos értelemben szűk lehetőségekkel számon tartott instrumentum, ugyanakkor sok munka árán olyan hangzásra is képes, mint egy zenekar. A magam részéről igyekszem a lehető legnagyobb mértékben kerülni a sablonos megoldásokat.”
Snétberger Ferenc
A duó tíz évvel a legendás Trio Stendhal búcsúkoncertje után alakult. Azóta mindketten nagy utat jártak be a zene különböző területein; szerzőként, szólistaként egyaránt. Az együtt, és külön-külön megszerzett művészi- és élettapasztalatok összeadódnak és revelatív minősséggé alakulnak zenéjükben.
„Duóban játszani veszélyes. Nincs menekülési útvonal, mert ha csak az egyik fél jelenléte nem teljes, már borul a zene.”
Dés László
Az invenciók kölcsönhatásának köszönhetően olyan zenei fordulatokkal van teli a hat kompozíció, amelyek az igényes hallgatóknak is meglepetést okoznak. A titok nyitja, a váratlan zenei váltásokban, a hagyományos formákból való kitörésben rejlik.
A megtervezhetetlen, spontán összjáték hibátlan - és erre csak egyetlen magyarázat lehetséges - a rendkívüli egymásra-figyelés, koncentráltság és empátia, azaz egymás zenei gondolatainak azonnali felismerése és átélése.
„…zenénk inkább a kortárs improvizatív zene irányába halad. És pontosan ezt keressük Ferivel. Mert az evidenciákat szeretnénk elkerülni, nem ritka, hogy ironizálunk, vagy idézőjelbe teszünk egy-egy zenei megoldást.”
Dés László
A rögtönzésnek koncert körülmények között, eleven közegben van ideális tere. Dés László és Snétberger Ferenc zenéjének kiindulópontja a közös improvizáció, ami valójában nem is közvetíthető teljes intenzitásában egy hangstúdió steril körülményei között.
A produkciót az teszi még izgalmasabbá, hogy érezhető a közönség inspiráló hatása, hogy a jelenlétükben születik meg a zene.
Ami a koncerten történik, egyszeri, és megismételhetetlen. És a végeredmény igencsak túlmutat a köztudatban élő jazz-zene határain. A katarzis úgy él tovább a hallgatóban, hogy nem sorolható a hagyományos zenei trendekbe, műfajokba.
Ebbe a kamara-zenélésbe remekül illeszkedik a fiatal és nagyon tehetséges ütőhangszeres, Dés András játéka, aki különleges ütőhangszereivel tovább szinezi az együttjátékot.
A Dés - Snétberger duo zenei kötéltáncát óriási siker koronázta mindkét koncerten. A kö-zönség megértette és szerette azt az újszerű zenét, amelyet a művészektől ezen a két estén kaptak.
A cd-re a két koncerten bemutatott új kompozíciók kerültek válogatásra.
Snétberger Ferenc
Dés László
Dés András